Hogyan lehet egyeztetni a stúdióképet a zenei elvárásokkal? Gyarmati-Paor Zoltán alias Decrescendo főrendezőnk erre a kérdésre kereste a választ, mikor egy nem mindennapi ötlettel rukkolt elő!

3 éves kora óta a zene a mindene, előbb ismerte a kottát mint az ábécét. Egyszerre végezte a zenei tanszakot és a jogi egyetemet. Mára színdarabokhoz és filmekhez komponál zenét és nem utolsó sorban a hatoscsatorna főcímzenéinek kialakításában is nagy szerepet játszik hozzáértése. Gyarmati-Paor Zoltán főrendezőnknek egy éve támadt az a gondolata, hogy ki kellene alakítani egy mechanikus zongorát, amely külsejében a klasszikusságot, belsejében pedig a modernséget hordozza. Ez az ötlet több problémát vetett fel. A szintetizátor billentyűi rugós, azaz nem mechanikus billentésűek, ezért a hangzásban jelentkező különbséget egy zongorához képest, nem tudja ellensúlyozni egyik opció sem. Egy klasszikus zongora viszont nehezen "hordozható", és az elektronikus muzikalitásnak sem ad teret. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy egy szintetizátor nem a legmutatósabb kellék a színpadon, viszont egy hangversenyzongora látványában is sokat ad a stúdióképhez egy zenei műsor esetén. Ezeket a szempontokat egybevetve született meg mára a nem utolsósorban elmozdításában is felhasználóbarát rendhagyó megoldás, az egybeépített szintetizátor-zongora. Reményeink szerint, a mindennapos pörgés mellett Zoltánnak marad ideje a zeneszerzésre is, így újabb mesterművek születhetnek már az új hangszer segítségével. GZs