Amikor nagymama haldoklott, nem voltam otthon, de apám elmondta. hogy lassú elmúlásában többször magához tért s ilyenkor megkérdezte: - Hol muzsikálnak ? Apám alig tudott válaszolni. - Nem muzsikálnak, édesanyám. Istenem. hol muzsikálnának ? - De én hallom - suttogta '- csodálatosan, tisztán hallom - és mosolyogva nézett túl az öreg gerendákon. Aztán úgy is aludt el. És azóta tudom, hogy nem káprázat és nem képzelet játszott velünk: eszmélő és elröppenő lelkünk sorvadó földi antennája fogta fel egy más világ magasságainak muzsikáját, mert a gyermekek és a haldoklók nem hazudnak.

részlet: Fekete István - Nagyanyám

Bővebben: Nagyanyám emlékére

"...Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
                            mennyből az angyal."

részlet Márai Sándor: Mennyből az angyal

Bővebben: Mennyből az angyal

„Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”

Wass Albert

„Bármit válassz, gyorsan térj meg a testtől a lélekhez: azt kell edzeni éjjel-nappal, táplálása csak mérsékelt erőfeszítésbe kerül. Ezt az edzést nem akasztja meg sem a fagy, sem a hőség, még az öregség sem…”

Lucius Annaeus Seneca

Aranyosi Ervin: Szemetel az ősz

Szemetel az ősz és mégsem 
haragszunk meg érte,
szeretettel nézünk a sok
elsárgult levélre.
Színt visznek az elmúlásba,
jobb kedvre derítve,
a világnak körforgását
lelkünkbe vetítve.
Ne borongj az elmúláson,
legyen jó a kedved,
találd meg a lét csodáit,
már csíráznak benned.
Lelked mélyén megújulva,
láss egy újabb álmot,
vidámsággal keltsd életre
a sírós világot!

"Hiszek abban, hogy az embernek van egy magasabb küldetése, amit rábíztak. Értéknek azt tartom, ami ebből a világból olyan dolgot tud felmutatni, amely a bármikor érkező elmúlás pillanatával együtt nem enyészik el. Hiszem, hogy van, ami túléli az embert, van, ami túléli az írót. És ez nem minden esetben a könyve. Lehet, hogy egy mondata, lehet, hogy egy megérintő sugallata, ami egy másik emberben megfogan."
Jókai Anna

Bővebben: Érték-idő

Ady Endre: Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Mindig megtaláljuk, amit elvesztettünk, emlékezünk arra, amit elfelejtettünk, és visszatérünk oda, ahonnan elmentünk, vagy éppen fordítva, örök körforgásban. Az egész élet új esélyek sora, és amíg élünk, az utolsó pillanatig, mindig lesz újabb esély.

Jeanette Winterson

Bővebben: Remény

"Mindig többre vagy képes, mint hiszed. A legnehezebb mérföld mindig a legelső."

Alastair Humphreys

 

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned." 

Weöres Sándor
A teljesség felé részlet

Bővebben: Áldás